A gépjárművek világító berendezései történelmük során jelentős fejlődésen mentek keresztül, mind a teljesítményüket, mind pedig a konstrukciós megoldásokat tekintve. A legelső lámpák az 1880-as években jelentek meg, elsősorban azért, hogy biztosítsa a közlekedés többi résztvevője számára a láthatóságot. Azóta az autó világítás fajtái igencsak változatos képet mutatnak: napjainkban számtalan hasznos fény- és jelzőberendezéssel találkozhatunk, amelyekkel az autósok egy része nincs is teljesen tisztában. Vizsgáljuk meg, melyek a legfontosabb autó lámpa fajták, és mit érdemes tudni azok alapvető funkcióiról.
A fényszóró a járművek elején található lámpatest, amely a kor előrehaladtával igencsak összetett rendszerré nőtte ki magát. Integrálva képesek ellátna mind a tompított, mind az országúti/távolsági világítást. A fényszórók segítségével világítjuk meg a kocsi előtt elterülő utat és annak szegélyét, a jelzőtáblákat, a perifériában lévő tárgyakat, bicikliseket, gyalogosokat valamint állatokat. Azonban manapság már egyéb funkciókat is elláthatnak, például kanyarodásjelző fényeket vagy helyzetjelző világítást.
A fényszórók alapvetően négy fő elemből tevődnek össze: a fényszóró házból, a fényforrásból, az optikai elemekből (reflektor, esetekben vetítőlencse is), valamint a burából.
A fényszóró ház hőre lágyuló műanyagból készül, és benne találhatók az egyéb részegységek. A fényszóró egységeit megfelelően rögzíti a karosszériához, valamint a burával együtt védi azokat a külső behatásoktól.
Az optikai elemek a megfelelő sugármenet kialakításáért felelősek – esetükben beszélhetünk tükröző felületről vagy optikai vetítőlencséről. A reflektortükör a fényforrásból érkező fényt minél nagyobb részét csatolja ki a megfelelő irányba. A vetítőlencse a korszerű, nagy teljesítményű fényszórók kelléke - precíz, jó hatásfokú fényeloszlást állít elő.
Fényforrás tekintetében különféle autó izzó fajták állnak rendelkezésre: találkozhatunk hagyományos halogén izzókkal, a modern xenon izzókkal valamint LED-es fényforrásokkal is. Utóbbiak jóval magasabb élettartamot, nagyobb teljesítményt és rezgésálló működést garantálnak.
A bura elsősorban az optikai elemek és a fényforrás védelmére hivatott. Az optikai elemek terelte fényt tovább szórják vagy összegyűjtik - amennyiben megvannak a megfelelő optikai felületstruktúrák. A mai modern burák jelentős hányadában azonban erről már nem beszélhetünk, mivel a legtöbbjük bordázatlan kialakítású.
A nappali menetfény csakis jó látási viszonyok között használható, nappal azonban kötelező. Azt a célt szolgálja, hogy ezekben az órákban is jelezze a többi járművezető számára a forgalomban lévő gépkocsi láthatóságát. Amennyiben korlátozottak a látási viszonyok – pl. köd, eső, por, havazás, szürkület –, illetve éjszaka váltsunk át a tompított fényszórókra. A nappali menetfény bizonyos autóknál ugyanis nem működteti a hátsó helyzetjelzőket, és nem kapcsolhatók vele a hátsó helyzetjelzők sem, mint mondjuk a ködlámpa vagy a távolsági fényszóró.
A helyzetjelzők feladata elősegíteni a jármű könnyebb észrevételét olyan helyeken, ahol nincs kellő mértékben megvilágítva az úttest. Az első helyzetjelző csak álló gépkocsi esetében használható, mint pozíció jelző. A hátsó helyzetjelző lámpa viszont mozgó járműnél is megengedett, szintén annak pozíciójának jelzéseként. A fénykürt figyelmeztetésként szolgál, azonban nem mindegy, hogyan használjuk. Előzés megkezdése előtt ugyanis csak röviden lehet alkalmazni, míg egy balesetveszélyes helyzet elkerülése érdekében akár hosszabban is.
A tompított fényszóró bármikor használható, azonban éjszakai vagy korlátozott látási viszonyok között kötelező. Egyrészt az úttestet világítja meg, másrészt javít a kocsi láthatóságán, ha nincs benne nappali menetfény. Álló gépjárműnél nem szabad használni, kivéve a forgalmi okokból történő megállást, illetve köd és havazás esetén.
Távolsági fényszórót csakis lakott területen kívül éjjel, mások elvakítása nélkül használható. Hogy ne zavarjuk a többi gépjárművezetőt, 2 vagy több autó szembe találkozásakor vagy követésekor kapcsoljuk le. Segítségével este, megfelelő látási viszonyok mellett messzebb lát a sofőr az úton.
Amennyiben korlátozottan lehet látni vezetés során – köd, hó, eső, füst, por –, a ködfényszóró hasznos szolgálatot tehet nekünk. Nem kötelező a használata ugyan, de jelentősen javítja saját pozíciónk gyorsabb észrevételét mások számára, valamint jobban látjuk az úttestet. Álló gépkocsin tilos felkapcsolni.
A hátsó helyzetjelző ködlámpát ugyanúgy kell használni, mint az elsőt, egy kivétellel: ha a korlátozott látási viszonyokat előidéző jelenség 50 méter alá csökkenti a látótávot miközben valaki tartósan mögénk érkezik, lakott területen vagy a jelenség megszűnte után kapcsoljuk ki. Fő feladata pozíciónk jelzése, hogy ne történjen egy esetleges ráfutásos baleset.
A féklámpa és pótféklámpa a fékpedál használatával villan fel – a mögöttünk haladókat figyelmeztetik sebességünk csökkenésére. Ha vibrál a lámpa üzem közben, az vészfékezést feltételez. A tolatólámpa automatikusan bekapcsol a sebességváltó hátramenetbe kapcsolásakor. A többi sofőrnek szolgál jelzésértékkel, miszerint az autó a szokásostól eltérő mozgásformát végez. Emellett a kocsi mögött lévő területet is megvilágítja az utánunk haladó jármű számára.
Mint látjuk, rengetegféle fényforrás segít nekünk abban, hogy biztonságosabban és észrevehetően közlekedjünk. Ha esetleg hiányosságaink lennének az egyes fajtákkal kapcsolatos tudnivalókról, mindenképp tájékozódjunk tüzetesebben a témában.
